Több mint harminc éve dolgozom az idegenforgalomban és azok közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy a munkájuk egyben a hobbijuk is. Mindig is szerettem utazni és akkor érzem igazán jól magam ha az élményeimet megoszthatom másokkal.
Örömmel és elégedettséggel tölt el ha átadhatom az ismereteimet, tapasztalataimat és megismertethetem útitársaimmal egy-egy ország múltját, jelenét, kultúráját és természeti szépségeit.
A kedves utasok sokszor megkérdezik tőlem, melyik a kedvenc országom, városom, hol érzem magam a legjobban , nem unalmas-e mindig ugyanaz a hely?
A válasz: szeretem az angolok sokszínűségét, a franciák sznobizmusát, a hollandok bulizós életstílusát, a svájciak pontosságát, megbízhatóságát, az osztrákok hagyománytiszteletét, a csehek jó konyháját. Szeretem a jó ételeket, italokat, a szép tájakat, a legendákat. Soha nincs két egyforma út, mert soha nincs két egyforma csoport sem. Szeretek utazni, úton lenni és valahogy mindig ott a jó, ahol éppen vagyok. Ezt az érzést is szeretném megosztani az utastársaimmal az alatt a néhány nap alatt amit együtt töltünk. Az utazás szeretetét szeretném megtanítani, átadni és azt, hogy ha tehetjük merjünk belevágni, elindulni és érezzük jól magunkat akkor is ha esik az eső, vagy valami nem úgy sikerül ahogy elterveztük.
Remélem, hogy akik velem lesznek majd az útjaimon, hasonlóan gondolkodnak és akkor felejthetetlen lesz a közös utazás. Ezek után szinte mindegy, hogy melyik utat választják az iroda „étlapjáról”, jól döntenek. Én pedig – ha velem tartanak – igyekszem az utat „ízletesebbé” tenni, hozzáadva a „fűszereket”. Indulhatunk?...